Browsing Tag

pályázatra készült

Odafentről

Kismadárka reppen, a város felett száll.
Alátekint olykor a színes világra,
odalenn elterül a zajtól terhes gyár.
Otthonra nem lelhet itt a szegény pára.
Tovaáll hát felfedezni, merre kósza szél
fújja őt minduntalan, míg haza nem ér.

Zöldellő lombkoronák cikáznak sorban
a mérgükben száguldó füstgépek mellett,
túl közel a vész, szinte mindenütt ott van
s apróságok számára nem terem itt élet.
Bonyolult fészek ez, mit csak az ember ért.
Ők, kik az életnek gyökerét roncsolják szét.

Égbe nyúló tornyok közt, új erdőben jár
mik gally nélkül, önmagukban állnak csendesen.
Kocka törzsek ablakáról visszaüt a nyár,
e sudár fákon édes gyümölcs nem terem.
Veszélyes vadon ez, oly félelmes őneki,
szép s meleg hajlékát hát másfelé keresi.

2015. 11. 09.

A kisangyal, a kisördög, meg a lelkiismeret

A vörös hajú, szeplős fiú odakinn ácsingózott az utcán. Csak néhány perce érkezett, vidám mosollyal az arcán. Pont úgy, ahogy bármelyik kisfiú szökdécselne, e szép nyári napon a fővárosban. Persze nem az eldugott sikátorokban, hanem valamely forgalmas, nyilvános helyen. Ám ez a kisfiú egyszer, az egyik bolt mellett hirtelen megdermedt, és szinte azonnal megfeledkezett arról, amit azelőtt csinált. Csillogó szempárral ékesített apró fejét a kirakat felé fordította.  Nagyot sóhajtott, és közelebb lépett a frissen mosott üveghez. Maga elé kapta piszkos tenyereit, majd egy fura fintort követően beletörölte azokat a pólójába. Mikor ezzel végzett, újra szemügyre vette őket, és elégedetten bólintott. Ha lehetett, most még egy picit közelebb húzódott a kiszemelt csoda irányába. Eztán megtisztított tenyereit az ablakra tapasztotta. Barna szemei képzeletben átfúrtak minden távolságot és olyan helyre repítették, ahol nem létezett szegénység, vagy olyan játékok, amit egy magafajta koldus kisfiú ne kaphatott volna meg, mondjuk a születésnapjára.Tovább olvasom

A legőszintébb válaszok

Özvegy B. Istvánné H. Katalin, a karosszékében hintázott. Az ágya mellett üresen álldogáló oxigénpalack némán hirdette, hogy egészségével sajnos már nincs minden rendben. A szobában beállított régi vaskályha ontotta magából a meleget, de most az apró helyiségben mégis lehűlt a levegő. A kis család, aki az imént sétált be az ajtón, elegendő ülőhely hiányában, lehuppant a szőnyegre, félkörívben összekuporodva. Az idős néni végignézett rajtuk, majd megnedvesítette kiszáradt ajkait. Levegőt vett, és szólni készült, mire a legkisebb leány megelőzte őt.Tovább olvasom

Ez a weboldal sütiket használ. Ennek részleteiről bővebben ide kattintva olvashatsz>>> Bővebb információ

A sütik (cookie) lényegében veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a Te számítógépedre annak érdekében, hogy javítsa a felhasználói élményt számodra. Segítségével információkat kapunk arról, hogyan használják látogatóink weboldalunkat, milyen hirdetések érdekelhetik őket. A sütiket böngésződ beállításában tilthatod le.

Bezárom