Browsing Tag

novella

Tod boldog élete

Tod, a fiatal bögöly egy megfakult, száraz rét felett körözött. Életének első levegőben töltött napján a pici légy tele volt érzésekkel.

Szerfelett örült, hiszen boldogan hagyta végre maga mögött azt a sárgödröt, amiben eddigi életét lárvaként tengette. Vidáman csillogó, csíkos szemeivel bámulta a gyönyörű tájat, amelynél szebbet még álmaiban sem tudott volna elképzelni. Izgatottságát tovább tetézte, hogy testvéreivel zsúfolt börtönén túl remélte megtalálni azt, amire mindennél jobban vágyott: egy őszinte, igaz barátot.

Talán, valahol apró csőszíve legmélyén még egy kis magányt is érzett, de Tod igyekezett minél kevesebbet gondolni az efféle negatív dolgokra.

A nap már elbújóban volt a ködös látóhatár mögött, viszont az apró teremtés kitartóan kutatott.

Vajon hol lehetnek a többiek? – kérdezte önmagától.

Egész álló nap csak repült, de mindhiába. Úgy tűnt, ebből a magasságból még sincs olyan könnyű dolga, mint azt korábban gondolta. Eldöntötte hát, hogy leereszkedik az ismeretlenbe.

Alig néhány pillanat múlva ki is derült, hogy jó döntést hozott. Ugyanis amikor alábukott az elhalt növények erdejében, észrevett valami egészen különlegeset.Tovább olvasom

Meghallgatjuk! (+18)

– Jó estét kívánok! Ön a „meghallgatjuk” vonalat hívta. Az én nevem Amanda. Miben lehetek a segítségére?
– Estét… Izé, nem felejtett el valamit?
– Őőő, nem hinném. Mire gondol, uram?
– Hát ilyenkor szokott jönni, hogy tájékoztatnak a beszélgetés rögzítéséről, meg ilyesmi.
– Ó, nem. Ez ránk nem jellemző. Tudja, nálunk mindennél fontosabb a diszkréció. Különben senki sem venné igénybe a szolgáltatásunkat.
– Értem. Tehát függetlenül a beszélgetés témájától, minden köztünk fog maradni, igaz?
– Pontosan! Úgy, ahogy mondja, uram. Ugye nem bánja, ha uramnak szólítom?
– Nem. Szeretnék kérni valamit, Amanda.
– Persze, csak bátran!
– Kérem, hogy ebben az esetben velem tegyen kivételt.
– Bocsásson meg uram, de ezt nem értem!
– Arra szeretném kérni, hogy vegye fel ezt a beszélgetést.
– Parancsol?
– Kérem, Amanda. Csakis az ön saját érdekében! Nem szeretnék önnek túl nagy fájdalmat okozni.Tovább olvasom

Gézuka végrendelete

Tévénézés közben jött rám az érzés. – Hey! Most de meginnék egy jó sört… – gondoltam.

Hát feltápászkodtam a kényelmesen kiült fotelemből, ami egyébként négy darab „Zs 20”-as zsalukövekkel megemelt, ősrégi ülő alkalmatosság, mely cafatokra szakadt bőrfelületének, egy igényesnek ítélt, barna-sárga mintákkal tarkított, húszéves pokróc kölcsönzött valamiféle külalakot.Tovább olvasom

Alvó szépség

– Te, figyelj!
– Igen?
– Szerintem inkább hagyjuk az egészet.
– Ne már, én éhen halok! Ma még nem ettem semmit.
– Igaz, én sem, de olyan aranyosan alszik! Biztos, hogy álmában akarsz hozzálátni?
– Igaz, hogy nem szép dolog, csak így rárontani, de ha felébred, mielőtt elkezdjük, akkor elszelel!
– Na, és? Legalább lenne esélye a menekülésre!
– Esély? Miért járna az bárkinek is? Ő mennyivel jobb, mint mi? Ha most mi aludnánk, ő lenne az, aki ránk fenné a fogát…
– Talán igazad van, de nekem akkor sincs kedvem pont őt megenni. Olyan szép!
– Szééép? Ezt most pontosan mire érted? Azokra a fene nagy színes izékre a hátán? Szerintem inkább ízletes, mint szép!
– Ne legyél már ilyen, te mindig csak a hasadra gondolsz!
– Nem érdekel, az a dolgunk, hogy begyűjtsünk mindent, ami ehető! Tudod jól, hogy az egészből alig fog érezni valamit.
– NEM! Csak a testemen keresztül!
– HÉ, FIÚK! Gyertek, találtam egyet!
– Ne!!! Ezt miért kellett? Most idejönnek mind a hetvenen, és így esélye sem lesz!
– Bocs haver, de a családnak enni kell. Gondolj csak a picikre!
– Nem érdekel, majd esznek mást! – Kiabálta a fiatal dolgozó társának, majd apró-ízelt lábaival eszeveszetten futni kezdett, a földön heverő pillangó felé. Erős csáprágójával megragadta a porban heverő lény lábát, majd kétségbeesetten rángatni kezdte kiszáradt testét. – Kelj fel! Hé! Nem hallod? Ébresztő! Mindjárt itt az egész osztag! Csak másodperceid vannak hátra! Menekülj!
– Ne aggódj! – szólt oda, az élettelen szépség hátán ágaskodó társa – a szárnyát megtarthatod!

A nem is olyan távoli jövő

A gépgyártás mai szintjén, már nem igazán beszélhetünk határokról. Mostanra annyira felülírta a létet a tudomány mesterséges ága, hogy nehéz lenne megállapítani, ki az élő, és ki nem. Persze manapság azt sem tudjunk megfelelően megfogalmazni, hogy mit is jelent az a szó, hogy „élni”.

Vegyük csak szépen sorra. Mit tudunk mi, szén alapú életformák? Mozgunk, akár a szél, a hegyoldalból legördülő kövek, a folyó vize, vagy mint egy számítógépes program által vezérelt mechanikai egység… Vannak szükségleteink. Ó igen. Pont, mint az árammal, üzemanyaggal, vagy épp a vízzel működő identitások. Gondolkodunk… Ugyan, lássuk be! Miben különböznek a mi gondolataink attól, a felfoghatatlanul bonyolult rendszerrel működő gépi agyaktól, amik lefuttatott számítások segítségével jutnak döntésre? Az a szomorú igazság, hogy semmivel sem vagyunk jobbak náluk! Oké, vannak érzéseink… ha nagyon akarják azt is kiszámolják maguknak! Csak éppen ők nem vágynak érzésekre, mert szerintük az gyengeség. Akárcsak embernek lenni. Épp ezért jutottunk oda, ahol most vagyunk.Tovább olvasom

Katie és az idő

Katie a tükörbe meredt. Túláradó gondolatainak ez úttal nem adott hangot, inkább csendben állt, mozdulatlanul. Nézte, ahogy az arcát behálózó, mély vonások elrejthetetlenül hirdetik, hogy már elszállt felette az idő. A kezében szorongatott apró párnát visszahelyezte kör alakú dobozába, majd egy papírtörlőért nyúlt, és néhány apró mozdulattal megigazította a szeme alatt elkenődött szolid festéket. Kis idő múlva összegyűrte a puha papírdarabot, majd újra a tükörképével szemezett. Mélykék szemei varázslatosan csillogtak a szoba halvány fényében.

– Itt az idő! – mondta, majd még egyszer igazított blúzán, és megragadta az ajtó gombját.Tovább olvasom

BadSess

A szőke, hosszú hajú hercegnő állig felfegyverkezve állt a toronyszobában, szemben az egyetlen ajtóval. Egyre jobban hallotta a közeledő léptek zaját. Csomagjába túrt, és elővette belőle kedvenc bájitalát, amitől ereje és bátorsága mindig a duplájára növekedett. Most cseppet sem törődött az ital mellékhatásaival, amik erősen tompították koncentrációját és egyensúlyérzékét. Ehelyett fogával kihúzta a dugót, majd a padlóra köpte. Vett egy mély levegőt, majd egyhúzásra kiitta a palackban lötyögő átlátszó italt. Üveget markoló kezével megtörölte a száját, majd a földhöz vágta a kiürült törékeny palackot. A földön heverő zsákot, egyetlen mozdulattal visszaívelte a hátára. Vértől és verejtéktől foltos rózsaszín, buggyos báli ruhája látott már szebb napokat is. Most azonban sok minden más járt a fejében, de nem a mosás. Tudta, hogy ki kell törnie börtönéből bármi áron. Megigazította vállára akasztott íját, letekintett a bal kezében markolt kardra, majd felemelte a keret mellé támasztott buzogányt. Mikor meghallotta, hogy valaki, a túloldalon babrál a kulccsal, lyukas harisnyával fedett lábát megemelte, és magas sarkúba passzírozott talpával berúgta a kiszáradt nyílászárót, miközben kevésbé nőies hangjával felkiáltott. Ekkor, teljességgel megmagyarázhatatlan okból egy fura, női hang suhant keresztül a csendes éjszakán.

– Gézukám, kész a vacsora!

A válaszként felkiáltó férfihang, egy csapásra véget vetett a mókának.

– Jóóóó, megyek már anya…

Egy pillanattal később, az ajtó mögül előtörő rózsaszín köd elárasztotta a látómezőt, amiből furcsa jelek látszódtak kibontakozni:

BadSess – Deady Tower

Save
Cancel
Restart
Setup
Exit

A legőszintébb válaszok

Özvegy B. Istvánné H. Katalin, a karosszékében hintázott. Az ágya mellett üresen álldogáló oxigénpalack némán hirdette, hogy egészségével sajnos már nincs minden rendben. A szobában beállított régi vaskályha ontotta magából a meleget, de most az apró helyiségben mégis lehűlt a levegő. A kis család, aki az imént sétált be az ajtón, elegendő ülőhely hiányában, lehuppant a szőnyegre, félkörívben összekuporodva. Az idős néni végignézett rajtuk, majd megnedvesítette kiszáradt ajkait. Levegőt vett, és szólni készült, mire a legkisebb leány megelőzte őt.Tovább olvasom

A Krahlen utolsó lehellete

8241 – ez az év a sötétség kezdete Krahlen zsibongó bolygóján.

Az itt élő értelmes faj mára felelőtlen és önös érdekek által vezérelté vált.
Az évszázadok alatt kiforrott tudomány, igaz megkönnyíti a bolygó istent játszó apró lényeinek az életét, de a precíz részletek nem mindig rejtik magukban az igazán fontos dolgokat. A fejlődő technológia teljesen elvakította a köztudatot, egy irányba terelve az erre alkalmasokat. Voltak ugyan köztük páran, akik megpróbáltak tisztán, valós tényeket közölve baljós jövendöléseiket kiáltani rájuk, csekély hangjuk azonban mit sem ért fel ahhoz, hogy áttörje magát a sűrű városok zsibongó moraján. Temérdek nemzet, oly sok, oly különböző kultúra, mégis mind egyazon sors felé közeledtek. Az energia fogytán, a szinte élhettelenné zsákmányolt, elhanyagolt felszín szó szerint haldoklott. Mindent elárasztó hulladék takarta a bolygó kihasználatlan területeit.Tovább olvasom

Ez a weboldal sütiket használ. Ennek részleteiről bővebben ide kattintva olvashatsz>>> Bővebb információ

A sütik (cookie) lényegében veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a Te számítógépedre annak érdekében, hogy javítsa a felhasználói élményt számodra. Segítségével információkat kapunk arról, hogyan használják látogatóink weboldalunkat, milyen hirdetések érdekelhetik őket. A sütiket böngésződ beállításában tilthatod le.

Bezárom