Browsing Tag

közepes hosszúságú

Társadalmi időzónák (első rész)

Szerencsémre én már 15 is elmúltam, amikor először szembetaláltam magam a modernkori társadalom rétegződött időzónáinak egyikével. Persze a legtöbben erre is biztosan azt mondanátok, hogy „korai”, de azért még mindig szerencsésebb voltam, mint az, aki önkéntelenül belekényszerül, vagy szerencsétlenül beleszületik egy szomorú, ám annál létezőbb szélsőséges zónába.Tovább olvasom

Jenny 3 – Debbie

– Te, Paul, hallod! – bámult fel Jenny a mennyezeten sétáló férfira.
– Hmm?
– Gyere le onnan, kérlek, mert már tökre fáj a nyakam! Most minek játszod itt az eszed?
– He? Csak gondoltam, így előbb észreveszem őket… De, ha akarod… – húzta meg a vállát, majd egy fordulattal leugrott a padlóra, és ott folytatta az útját. Néhány lépéssel végig Jenny előtt haladt.
– Már így is hányingerem van ettől a helytől. Egyáltalán nem hiányzik, hogy még te is kikészíts. Amúgy… hogy van az, hogy én nem tudok ilyesmit? Most akkor az én álmom ez, vagy sem?
– Részben igen, részben nem!
– Most szívatsz?
– Részben…Tovább olvasom

Tod boldog élete

Tod, a fiatal bögöly egy megfakult, száraz rét felett körözött. Életének első levegőben töltött napján a pici légy tele volt érzésekkel.

Szerfelett örült, hiszen boldogan hagyta végre maga mögött azt a sárgödröt, amiben eddigi életét lárvaként tengette. Vidáman csillogó, csíkos szemeivel bámulta a gyönyörű tájat, amelynél szebbet még álmaiban sem tudott volna elképzelni. Izgatottságát tovább tetézte, hogy testvéreivel zsúfolt börtönén túl remélte megtalálni azt, amire mindennél jobban vágyott: egy őszinte, igaz barátot.

Talán, valahol apró csőszíve legmélyén még egy kis magányt is érzett, de Tod igyekezett minél kevesebbet gondolni az efféle negatív dolgokra.

A nap már elbújóban volt a ködös látóhatár mögött, viszont az apró teremtés kitartóan kutatott.

Vajon hol lehetnek a többiek? – kérdezte önmagától.

Egész álló nap csak repült, de mindhiába. Úgy tűnt, ebből a magasságból még sincs olyan könnyű dolga, mint azt korábban gondolta. Eldöntötte hát, hogy leereszkedik az ismeretlenbe.

Alig néhány pillanat múlva ki is derült, hogy jó döntést hozott. Ugyanis amikor alábukott az elhalt növények erdejében, észrevett valami egészen különlegeset.Tovább olvasom

Meghallgatjuk! (+18)

– Jó estét kívánok! Ön a „meghallgatjuk” vonalat hívta. Az én nevem Amanda. Miben lehetek a segítségére?
– Estét… Izé, nem felejtett el valamit?
– Őőő, nem hinném. Mire gondol, uram?
– Hát ilyenkor szokott jönni, hogy tájékoztatnak a beszélgetés rögzítéséről, meg ilyesmi.
– Ó, nem. Ez ránk nem jellemző. Tudja, nálunk mindennél fontosabb a diszkréció. Különben senki sem venné igénybe a szolgáltatásunkat.
– Értem. Tehát függetlenül a beszélgetés témájától, minden köztünk fog maradni, igaz?
– Pontosan! Úgy, ahogy mondja, uram. Ugye nem bánja, ha uramnak szólítom?
– Nem. Szeretnék kérni valamit, Amanda.
– Persze, csak bátran!
– Kérem, hogy ebben az esetben velem tegyen kivételt.
– Bocsásson meg uram, de ezt nem értem!
– Arra szeretném kérni, hogy vegye fel ezt a beszélgetést.
– Parancsol?
– Kérem, Amanda. Csakis az ön saját érdekében! Nem szeretnék önnek túl nagy fájdalmat okozni.Tovább olvasom

Jenny 2 – Az épület belsejében

Az üvegen keresztülrepülő nőt odabenn teljes sötétség fogadta. Az utcáról beszűrődő napsütésen kívül nem látott semmiféle fényforrást. Az óriási előtér, ahová érkezett, teljesen üresnek tűnt. A tágas szoba falain egyforma ajtók sorakoztak mindenféle megjelölés nélkül. Jenny tisztában volt vele, hogy az őrök még támadóképes állapotban vannak, ezért nem hezitált sokáig. Vett egy nagy lendületet, majd vékony vállával átszakította az egyik fémlappal fedett nyílászárót. Az elé táruló folyosón halványzöld fény pulzált, de világítótestet sehol sem látott. Úgy tűnt, mintha a kísérteties aurát egyenesen a falak árasztanák.

Tovább olvasom

Miért NE dobáld ki a „bájaidat” mindenféle közösségi portálra

Miért NE dobáld ki a „bájaidat” mindenféle közösségi portálra…

Lássunk néhány indokot, amiért én személy szerint nem ajánlom a mindenféle magadról készített: megmarkolós, odatolós, póló fel-lehúzós, fehérneműben (vagy anélkül) virítós, kivágott felsőben csücsörítős fotográfiák nyilvánossá tételét.

Kezdjük mindjárt az ősökkel! Felteszem, hogy a nap-mint nap az internet előtt ücsörgő fiatalok legnagyobb többségben (persze mély tisztelet és együttérzés a kivételnek!) rendelkeznek egy, vagy annál több felmenővel. Ha jobban megnézzük, elég tisztán láthatjuk, hogy nem csupán a „negyvenes” szüleink, de még a nagyszüleink is láttak már, vagy bármikor alkalmuk nyílhat szembetalálkozni ezzel a multinacionális csodával. Manapság ez már nem is csoda, hanem hétköznapi tény. Mit gondoltok, mi az első, amire pl. szerető nagyszülőnk kíváncsi lesz?

Tovább olvasom

Mind becsüld meg!

Becsüld meg a puszta létet,
mi egykoron élővé tett.
Becsüld drága édesanyád,
Őt, ki téged annyira várt!
Becsüld meleg, szép otthonod,
azt, mi mindig fedélt nyújtott.
Becsüld bátran mind a sok jót,
mit az élet feléd sodort.

Becsüld meg az összes hibád,
mind, mi erősebbé formált.
Becsüld büszkén oktatóid,
nagy tudások hordozóit.
Becsüld bátor édesapád,
Őt, ki mindig vigyázott rád,
s jól becsüld meg azt a kezet,
mi munkabérből téged etet!

Tovább olvasom

Pasik smink nélkül!

Nos, igen, a cím adja! Miről is lesz itt szó, kérem szépen? Tudjátok, a minap elmorfondíroztam egy érdekes gondolaton, és akkor eldöntöttem, hogy megírom ezt a posztot. Mi másra is jó a blogolás, mint világgá kürtölni az elméd beteges szüleményeit, nem igaz? Mondjuk, ez esetben igyekszem úgy fogalmazni, hogy a végére néhányan elégedetten bólogathassatok, valami ilyesmit forgatva a fejetekben: „Hát, ez a srác most jól megmondta!”Tovább olvasom

Rövidebb húsvét? Na ne már!

Nos, igen, a hír igaz! Nem elég, hogy bevezették a kötelező túlórát, fizetés nélküli szabit, meg hogy az órabérek is stagnálnak úgy négy-öt évtizede… most még ez is! Hogy miről van szó? Természetesen arról, hogy idén rövidebb a húsvétunk! Hogy mennyivel? Másodpercre pontosan EGY EGÉSZ ÓRÁVAL! Hiszen tudniillik, idén egy napra esik a locsolásról, önfeledt beb…ásról, közutakon szédelgésről, obszcén versek ünnepélyes előadásáról, vagy a magunkra zárt házakról híres, tavaszköszöntő ünnepünk!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez teljesen vérlázító dolog! Végeztem némi számolást, és a következő eredményekre jutottam…

Tehát akkor jöjjenek a dolgok, amiket egy óra alatt meg lehet(ne) tenni húsvétkor:Tovább olvasom

Szomszédaim 1

„Just, before You go to bed!”

Első benyomás

Történt egyszer réges-régen, kb. kétszáz nappal ezelőtt, hogy Folkestone-ba költöztem. Ebbe, az édes kis tengerparti városkába, ami Anglia délkeleti partján fekszik. Teljesen egyedül érkeztem, ha nem számolom azt, a nagyjából húsz csomagot, amik már fél éve kísérgettek fel-alá az Egyesült Királyságban. Némi élettapasztalatnak, no meg egy rakás szerencsének köszönhetően egy nap alatt találtam is szállást. Nem vicc! Reggel érkeztem, éjszakára pedig már be is költöztem az új albérletbe. Írok a házról néhány sort, hogy megfelelően képben legyetek.Tovább olvasom

Ez a weboldal sütiket használ. Ennek részleteiről bővebben ide kattintva olvashatsz>>> Bővebb információ

A sütik (cookie) lényegében veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a Te számítógépedre annak érdekében, hogy javítsa a felhasználói élményt számodra. Segítségével információkat kapunk arról, hogyan használják látogatóink weboldalunkat, milyen hirdetések érdekelhetik őket. A sütiket böngésződ beállításában tilthatod le.

Bezárom