Browsing Tag

hosszabb

A sikeres íróvá válás négy szintje

Előszó:

Nem hirdetek igét, csupán az évek alatt kialakult nézeteimet, valamint okfejtésemet szeretném közkinccsé tenni. Célom nem más, mint segítséget nyújtani annak, aki úgy érzi, hogy erre szüksége van.

Bármily furcsának is tűnhet egyeseknek, én akkor is rendíthetetlenül hiszem, hogy a siker nem garantált attól, hogy valaki kiad egy, vagy esetleg több könyvet. Sőt, tovább megyek: még az SEM garancia a reményeink beteljesülésére, hogy te, a családod, vagy netán az ismerőseid azt hiszik, gondolják, esetleg tudják, hogy jól írsz.

Nem állítom, hogy a siker automatikus velejárója annak, hogy elfogadod, felismered és követni kezded a szintek által diktált javaslatokat, azonban jelenlegi legjobb tudásom szerint kijelentem: ha a jövőben arra fogsz törekedni, hogy feljebb lépj akár egy szintet is arról, ahová jelenleg sorolod magad, akkor a legjobb úton jársz a felé, hogy te is sikeres íróvá válj.

Továbbá megjegyzem, hogy az általam meghatározott szintek nem átléphetetlenek és nem kihagyhatatlanok. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy valaki egyből egy magasabb szinten kezd, esetleg ezen szintek figyelembevétele nélkül válik „sikeressé”, nekünk azonban marad az izzadós, kemény munkával járó elismerés. (Megjegyzem, mi, akik megszenvedünk a sikerért, biztosan többre fogjuk értékelni azt, amiért tényleg megküzdöttünk.)Tovább olvasom

Publio “nap írója” – interjú velem

Publiós “mai nap írója” projekt keretében:

Kérdeztetek – válaszolok!

Első sorban megköszönném minden kedves résztvevőnek a kérdéseket. Örömmel láttam, hogy ilyen sokféle dologra vagytok kíváncsiak velem, illetve a munkásságommal kapcsolatban. Igyekszem valamiféle logika szerint összeállítani a sorrendet, és kérdésenként válaszolni rájuk. Nos akkor lássuk.Tovább olvasom

A kisangyal, a kisördög, meg a lelkiismeret

A vörös hajú, szeplős fiú odakinn ácsingózott az utcán. Csak néhány perce érkezett, vidám mosollyal az arcán. Pont úgy, ahogy bármelyik kisfiú szökdécselne, e szép nyári napon a fővárosban. Persze nem az eldugott sikátorokban, hanem valamely forgalmas, nyilvános helyen. Ám ez a kisfiú egyszer, az egyik bolt mellett hirtelen megdermedt, és szinte azonnal megfeledkezett arról, amit azelőtt csinált. Csillogó szempárral ékesített apró fejét a kirakat felé fordította.  Nagyot sóhajtott, és közelebb lépett a frissen mosott üveghez. Maga elé kapta piszkos tenyereit, majd egy fura fintort követően beletörölte azokat a pólójába. Mikor ezzel végzett, újra szemügyre vette őket, és elégedetten bólintott. Ha lehetett, most még egy picit közelebb húzódott a kiszemelt csoda irányába. Eztán megtisztított tenyereit az ablakra tapasztotta. Barna szemei képzeletben átfúrtak minden távolságot és olyan helyre repítették, ahol nem létezett szegénység, vagy olyan játékok, amit egy magafajta koldus kisfiú ne kaphatott volna meg, mondjuk a születésnapjára.Tovább olvasom

A legőszintébb válaszok

Özvegy B. Istvánné H. Katalin, a karosszékében hintázott. Az ágya mellett üresen álldogáló oxigénpalack némán hirdette, hogy egészségével sajnos már nincs minden rendben. A szobában beállított régi vaskályha ontotta magából a meleget, de most az apró helyiségben mégis lehűlt a levegő. A kis család, aki az imént sétált be az ajtón, elegendő ülőhely hiányában, lehuppant a szőnyegre, félkörívben összekuporodva. Az idős néni végignézett rajtuk, majd megnedvesítette kiszáradt ajkait. Levegőt vett, és szólni készült, mire a legkisebb leány megelőzte őt.Tovább olvasom

Ez a weboldal sütiket használ. Ennek részleteiről bővebben ide kattintva olvashatsz>>> Bővebb információ

A sütik (cookie) lényegében veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a Te számítógépedre annak érdekében, hogy javítsa a felhasználói élményt számodra. Segítségével információkat kapunk arról, hogyan használják látogatóink weboldalunkat, milyen hirdetések érdekelhetik őket. A sütiket böngésződ beállításában tilthatod le.

Bezárom