Browsing Tag

egyperces

Az öreg mágus

Az ablakon beszűrődő holdfény megcsillant az öreg varázsló hófehér haján. A hetvenes éveit taposó mágus mezítláb állt a szoba jéghideg kövén, és megállás nélkül kántált. Mögötte majd egy tucat bámészkodó lakó verődött össze. A mágus csontos kezében rongyos könyvet tartott, miközben megállás nélkül szórta szavait a sötétbe burkolózó helyiség minden irányába. Miután a különös mondókával végzett, és az utolsó sarkot is felszentelte, tisztán érezni vélte, ahogy a mindent körüllengő energia feláramlik a csupasz talpán, és elárasztja az emberfeletti erőknek parancsoló végtagjait.

– Mutasd magad, te semmirekellő fajzat, aki eme kastély lakóit kísérted! Állj elő, hogy megküzdhessünk! – ordította torkaszakadtából, majd látványosan a földre hajította a mostanra már szükségtelenné vált varázskötetet.

A semmiből előtörő, földöntúli hangok bárki mást futásra kényszerítettek volna, de a tapasztalt mágust meg sem rezdítették. A kísérteties moraj visszhangot vert az ősöreg építmény falai között, ám ekkor még a förtelmes gonosz nyomát sem lehetett látni a világítás nélküli teremben.

Az őszhajú varázsló erre egy fémből és üvegből kovácsolt varázspálcát húzott elő fehér köpönyege zsebéből, melyhez egy újabb varázsige is tartozott. Néhány pillanattal később mágikus fény támadt, és egy négylábú, nyolckezű démon izomtól duzzadó, vérvörös alakja jelent meg, néhány lépésre a mágustól.

– Megvagy, te gyáva féreg. Azt hitted, hogy elbújhatsz előlem? – kurjantotta az öreg rekedtes hangján, majd a háta mögött álló társa után szólt.

– Philip, hozzám! Fogd meg a fényhozót, és célozz vele végig a szörnyre! Egyetlen pillanatra sem veszíthetjük szem elől, különben végünk!

– Igenis, mester! – Lépett elő hátulról egy huszonéves fiú, aki a varázsló köpenyéhez hasonló, fehér tanoncruhát viselt. Az inas átvette a pálcát, majd szavak nélkül cselekedett.

– Ne hidd, hogy megijedek tőled, mágus! – bömbölte a dühösen fújtató förtelem, majd támadásba lendült.

– Véged! – kiáltott az öreg válaszként, aztán öles léptekkel szembe indult a rémülettel.

Mikor már csak egyetlen méter távolság volt közöttük, a hatalmas lény karmos keze ökölbe szorult, és iszonyú erővel a mágus felé lendült. Amaz egyetlen, korát meghazudtoló mozdulattal kitért előle, majd ugyanazzal a lendülettel rámarkolt a szörny felkarjára. Az öreg kezén lévő rúnák ekkor felizzottak, és valaki a hátsó tömegből felsikoltott, amikor az idős mágus egyetlen mozdulattal kitépte a dühös lény karját. Az eddig erőtől duzzadozó kar egy szempillantás alatt vékonnyá aszalódott, és egy gyönge seprűnyélre emlékeztető hangot adott, amikor a dühös mágus sikerittas állapotban földhöz vágta azt.

– Háh, csak ennyit tudsz, démon? – visította kikelve magából.

A meglepetéstől megtántorodott lény fújtatott, majd a sérült vállához kapott. Válasz helyett túlvilági szavakat kezdett préselni a tűhegyes fogai közül, mire a talaj kövei váratlanul rezegni kezdtek. A rajtuk álló öreg ekkor egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, és a mágus egyszeriben a földön találta magát.

– Jól van, mester? – lépett közelebb a megrémült tanítvány.

– Ne aggódj, fiú, semmi komoly. Csak egy alattomos húzás volt, amire nem számítottam. De nyugodj meg, van még egy-két trükk a tarsolyomban! – mondta, azzal megragadta az imént elhajított végtag maradványát, ami egyszeriben egy lángoló pengéjű karddá változott. Az öreg varázsló egyetlen pillanat alatt talpra pattant, és néhány jól irányzott suhintással darabokra szelte az előtte ágaskodó lényt.

Mikor a csatazaj elült, egy váratlan ajtónyikorgás hasított a levegőbe, mire a tömeg, a segéd, de még maga a nagy mágus is összerezzent.

– Mi ez az istenverte felfordulás? – visította egy testes, női alak a szoba bejáratából. Philip, mi ezen a pszichiátrián gyógyítani próbáljuk a betegeket, nem játszunk velük! Azonnal szedje össze a székeket, mossa le Mr. Grey kezéről a filcet, fektessen le szépen mindenkit, és adja ide a zseblámpát! A többit meg majd az irodában megvitatjuk. Munkára!

Megtört szív

A lány szemmel láthatóan haragudott rá, pedig John, most az egyszer tényleg nem tudta, mit követett el. A férfi műbőr székében összekuporodva leste, ahogy kedvese egy szál hálóingben mosogat. Szótlanul figyelte, ahogy a nő egyik poharat mossa el a másik után. Elméjét erőltetve próbálta megformálni a szükséges szavakat, de most valamiért egy olyan sem jutott eszébe, amivel könnyíthetett volna a feszült helyzeten.Tovább olvasom

Gézuka végrendelete

Tévénézés közben jött rám az érzés. – Hey! Most de meginnék egy jó sört… – gondoltam.

Hát feltápászkodtam a kényelmesen kiült fotelemből, ami egyébként négy darab „Zs 20”-as zsalukövekkel megemelt, ősrégi ülő alkalmatosság, mely cafatokra szakadt bőrfelületének, egy igényesnek ítélt, barna-sárga mintákkal tarkított, húszéves pokróc kölcsönzött valamiféle külalakot.Tovább olvasom

Alvó szépség

– Te, figyelj!
– Igen?
– Szerintem inkább hagyjuk az egészet.
– Ne már, én éhen halok! Ma még nem ettem semmit.
– Igaz, én sem, de olyan aranyosan alszik! Biztos, hogy álmában akarsz hozzálátni?
– Igaz, hogy nem szép dolog, csak így rárontani, de ha felébred, mielőtt elkezdjük, akkor elszelel!
– Na, és? Legalább lenne esélye a menekülésre!
– Esély? Miért járna az bárkinek is? Ő mennyivel jobb, mint mi? Ha most mi aludnánk, ő lenne az, aki ránk fenné a fogát…
– Talán igazad van, de nekem akkor sincs kedvem pont őt megenni. Olyan szép!
– Szééép? Ezt most pontosan mire érted? Azokra a fene nagy színes izékre a hátán? Szerintem inkább ízletes, mint szép!
– Ne legyél már ilyen, te mindig csak a hasadra gondolsz!
– Nem érdekel, az a dolgunk, hogy begyűjtsünk mindent, ami ehető! Tudod jól, hogy az egészből alig fog érezni valamit.
– NEM! Csak a testemen keresztül!
– HÉ, FIÚK! Gyertek, találtam egyet!
– Ne!!! Ezt miért kellett? Most idejönnek mind a hetvenen, és így esélye sem lesz!
– Bocs haver, de a családnak enni kell. Gondolj csak a picikre!
– Nem érdekel, majd esznek mást! – Kiabálta a fiatal dolgozó társának, majd apró-ízelt lábaival eszeveszetten futni kezdett, a földön heverő pillangó felé. Erős csáprágójával megragadta a porban heverő lény lábát, majd kétségbeesetten rángatni kezdte kiszáradt testét. – Kelj fel! Hé! Nem hallod? Ébresztő! Mindjárt itt az egész osztag! Csak másodperceid vannak hátra! Menekülj!
– Ne aggódj! – szólt oda, az élettelen szépség hátán ágaskodó társa – a szárnyát megtarthatod!

Katie és az idő

Katie a tükörbe meredt. Túláradó gondolatainak ez úttal nem adott hangot, inkább csendben állt, mozdulatlanul. Nézte, ahogy az arcát behálózó, mély vonások elrejthetetlenül hirdetik, hogy már elszállt felette az idő. A kezében szorongatott apró párnát visszahelyezte kör alakú dobozába, majd egy papírtörlőért nyúlt, és néhány apró mozdulattal megigazította a szeme alatt elkenődött szolid festéket. Kis idő múlva összegyűrte a puha papírdarabot, majd újra a tükörképével szemezett. Mélykék szemei varázslatosan csillogtak a szoba halvány fényében.

– Itt az idő! – mondta, majd még egyszer igazított blúzán, és megragadta az ajtó gombját.Tovább olvasom

BadSess

A szőke, hosszú hajú hercegnő állig felfegyverkezve állt a toronyszobában, szemben az egyetlen ajtóval. Egyre jobban hallotta a közeledő léptek zaját. Csomagjába túrt, és elővette belőle kedvenc bájitalát, amitől ereje és bátorsága mindig a duplájára növekedett. Most cseppet sem törődött az ital mellékhatásaival, amik erősen tompították koncentrációját és egyensúlyérzékét. Ehelyett fogával kihúzta a dugót, majd a padlóra köpte. Vett egy mély levegőt, majd egyhúzásra kiitta a palackban lötyögő átlátszó italt. Üveget markoló kezével megtörölte a száját, majd a földhöz vágta a kiürült törékeny palackot. A földön heverő zsákot, egyetlen mozdulattal visszaívelte a hátára. Vértől és verejtéktől foltos rózsaszín, buggyos báli ruhája látott már szebb napokat is. Most azonban sok minden más járt a fejében, de nem a mosás. Tudta, hogy ki kell törnie börtönéből bármi áron. Megigazította vállára akasztott íját, letekintett a bal kezében markolt kardra, majd felemelte a keret mellé támasztott buzogányt. Mikor meghallotta, hogy valaki, a túloldalon babrál a kulccsal, lyukas harisnyával fedett lábát megemelte, és magas sarkúba passzírozott talpával berúgta a kiszáradt nyílászárót, miközben kevésbé nőies hangjával felkiáltott. Ekkor, teljességgel megmagyarázhatatlan okból egy fura, női hang suhant keresztül a csendes éjszakán.

– Gézukám, kész a vacsora!

A válaszként felkiáltó férfihang, egy csapásra véget vetett a mókának.

– Jóóóó, megyek már anya…

Egy pillanattal később, az ajtó mögül előtörő rózsaszín köd elárasztotta a látómezőt, amiből furcsa jelek látszódtak kibontakozni:

BadSess – Deady Tower

Save
Cancel
Restart
Setup
Exit

Ez a weboldal sütiket használ. Ennek részleteiről bővebben ide kattintva olvashatsz>>> Bővebb információ

A sütik (cookie) lényegében veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a Te számítógépedre annak érdekében, hogy javítsa a felhasználói élményt számodra. Segítségével információkat kapunk arról, hogyan használják látogatóink weboldalunkat, milyen hirdetések érdekelhetik őket. A sütiket böngésződ beállításában tilthatod le.

Bezárom