Miért NE dobáld ki a „bájaidat” mindenféle közösségi portálra

Miért NE dobáld ki a „bájaidat” mindenféle közösségi portálra…

Lássunk néhány indokot, amiért én személy szerint nem ajánlom a mindenféle magadról készített: megmarkolós, odatolós, póló fel-lehúzós, fehérneműben (vagy anélkül) virítós, kivágott felsőben csücsörítős fotográfiák nyilvánossá tételét.

Kezdjük mindjárt az ősökkel! Felteszem, hogy a nap-mint nap az internet előtt ücsörgő fiatalok legnagyobb többségben (persze mély tisztelet és együttérzés a kivételnek!) rendelkeznek egy, vagy annál több felmenővel. Ha jobban megnézzük, elég tisztán láthatjuk, hogy nem csupán a „negyvenes” szüleink, de még a nagyszüleink is láttak már, vagy bármikor alkalmuk nyílhat szembetalálkozni ezzel a multinacionális csodával. Manapság ez már nem is csoda, hanem hétköznapi tény. Mit gondoltok, mi az első, amire pl. szerető nagyszülőnk kíváncsi lesz?

Tovább olvasom

Mind becsüld meg!

Becsüld meg a puszta létet,
mi egykoron élővé tett.
Becsüld drága édesanyád,
Őt, ki téged annyira várt!
Becsüld meleg, szép otthonod,
azt, mi mindig fedélt nyújtott.
Becsüld bátran mind a sok jót,
mit az élet feléd sodort.

Becsüld meg az összes hibád,
mind, mi erősebbé formált.
Becsüld büszkén oktatóid,
nagy tudások hordozóit.
Becsüld bátor édesapád,
Őt, ki mindig vigyázott rád,
s jól becsüld meg azt a kezet,
mi munkabérből téged etet!

Tovább olvasom

Publio “nap írója” – interjú velem

Publiós “mai nap írója” projekt keretében:

Kérdeztetek – válaszolok!

Első sorban megköszönném minden kedves résztvevőnek a kérdéseket. Örömmel láttam, hogy ilyen sokféle dologra vagytok kíváncsiak velem, illetve a munkásságommal kapcsolatban. Igyekszem valamiféle logika szerint összeállítani a sorrendet, és kérdésenként válaszolni rájuk. Nos akkor lássuk.Tovább olvasom

Pasik smink nélkül!

Nos, igen, a cím adja! Miről is lesz itt szó, kérem szépen? Tudjátok, a minap elmorfondíroztam egy érdekes gondolaton, és akkor eldöntöttem, hogy megírom ezt a posztot. Mi másra is jó a blogolás, mint világgá kürtölni az elméd beteges szüleményeit, nem igaz? Mondjuk, ez esetben igyekszem úgy fogalmazni, hogy a végére néhányan elégedetten bólogathassatok, valami ilyesmit forgatva a fejetekben: „Hát, ez a srác most jól megmondta!”Tovább olvasom

Rövidebb húsvét? Na ne már!

Nos, igen, a hír igaz! Nem elég, hogy bevezették a kötelező túlórát, fizetés nélküli szabit, meg hogy az órabérek is stagnálnak úgy négy-öt évtizede… most még ez is! Hogy miről van szó? Természetesen arról, hogy idén rövidebb a húsvétunk! Hogy mennyivel? Másodpercre pontosan EGY EGÉSZ ÓRÁVAL! Hiszen tudniillik, idén egy napra esik a locsolásról, önfeledt beb…ásról, közutakon szédelgésről, obszcén versek ünnepélyes előadásáról, vagy a magunkra zárt házakról híres, tavaszköszöntő ünnepünk!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez teljesen vérlázító dolog! Végeztem némi számolást, és a következő eredményekre jutottam…

Tehát akkor jöjjenek a dolgok, amiket egy óra alatt meg lehet(ne) tenni húsvétkor:Tovább olvasom

Bevállalós játék

Gordon Rooney, a zöldfülű nyomozó élete első igazi ügyére készül. A körzetében történik egy gázrobbanás, ami felforgatja az amúgy nyugodt kaliforniai kertváros mindennapjait. Újoncként olyan megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, mik elől sok tapasztalt róka is nyüszítve húzódna vissza kényelmes odújába. Miért robbant fel a ház? Miért van a három holttest tele kétes zúzódásokkal? Miért nem volt ruha szinte egyik áldozaton sem? Ki lehet a titokzatos túlélő? Vajon ő tettes, vagy áldozat?
E veszélyekkel teli, hátborzongató szakma sosem volt egyszerű vállalkozás. Néha pedig egyenesen rémálom!

Megveszem!

Gézuka végrendelete

Tévénézés közben jött rám az érzés. – Hey! Most de meginnék egy jó sört… – gondoltam.

Hát feltápászkodtam a kényelmesen kiült fotelemből, ami egyébként négy darab „Zs 20”-as zsalukövekkel megemelt, ősrégi ülő alkalmatosság, mely cafatokra szakadt bőrfelületének, egy igényesnek ítélt, barna-sárga mintákkal tarkított, húszéves pokróc kölcsönzött valamiféle külalakot.Tovább olvasom

Szomszédaim 1

„Just, before You go to bed!”

Első benyomás

Történt egyszer réges-régen, kb. kétszáz nappal ezelőtt, hogy Folkestone-ba költöztem. Ebbe, az édes kis tengerparti városkába, ami Anglia délkeleti partján fekszik. Teljesen egyedül érkeztem, ha nem számolom azt, a nagyjából húsz csomagot, amik már fél éve kísérgettek fel-alá az Egyesült Királyságban. Némi élettapasztalatnak, no meg egy rakás szerencsének köszönhetően egy nap alatt találtam is szállást. Nem vicc! Reggel érkeztem, éjszakára pedig már be is költöztem az új albérletbe. Írok a házról néhány sort, hogy megfelelően képben legyetek.Tovább olvasom

Alvó szépség

– Te, figyelj!
– Igen?
– Szerintem inkább hagyjuk az egészet.
– Ne már, én éhen halok! Ma még nem ettem semmit.
– Igaz, én sem, de olyan aranyosan alszik! Biztos, hogy álmában akarsz hozzálátni?
– Igaz, hogy nem szép dolog, csak így rárontani, de ha felébred, mielőtt elkezdjük, akkor elszelel!
– Na, és? Legalább lenne esélye a menekülésre!
– Esély? Miért járna az bárkinek is? Ő mennyivel jobb, mint mi? Ha most mi aludnánk, ő lenne az, aki ránk fenné a fogát…
– Talán igazad van, de nekem akkor sincs kedvem pont őt megenni. Olyan szép!
– Szééép? Ezt most pontosan mire érted? Azokra a fene nagy színes izékre a hátán? Szerintem inkább ízletes, mint szép!
– Ne legyél már ilyen, te mindig csak a hasadra gondolsz!
– Nem érdekel, az a dolgunk, hogy begyűjtsünk mindent, ami ehető! Tudod jól, hogy az egészből alig fog érezni valamit.
– NEM! Csak a testemen keresztül!
– HÉ, FIÚK! Gyertek, találtam egyet!
– Ne!!! Ezt miért kellett? Most idejönnek mind a hetvenen, és így esélye sem lesz!
– Bocs haver, de a családnak enni kell. Gondolj csak a picikre!
– Nem érdekel, majd esznek mást! – Kiabálta a fiatal dolgozó társának, majd apró-ízelt lábaival eszeveszetten futni kezdett, a földön heverő pillangó felé. Erős csáprágójával megragadta a porban heverő lény lábát, majd kétségbeesetten rángatni kezdte kiszáradt testét. – Kelj fel! Hé! Nem hallod? Ébresztő! Mindjárt itt az egész osztag! Csak másodperceid vannak hátra! Menekülj!
– Ne aggódj! – szólt oda, az élettelen szépség hátán ágaskodó társa – a szárnyát megtarthatod!

A nem is olyan távoli jövő

A gépgyártás mai szintjén, már nem igazán beszélhetünk határokról. Mostanra annyira felülírta a létet a tudomány mesterséges ága, hogy nehéz lenne megállapítani, ki az élő, és ki nem. Persze manapság azt sem tudjunk megfelelően megfogalmazni, hogy mit is jelent az a szó, hogy „élni”.

Vegyük csak szépen sorra. Mit tudunk mi, szén alapú életformák? Mozgunk, akár a szél, a hegyoldalból legördülő kövek, a folyó vize, vagy mint egy számítógépes program által vezérelt mechanikai egység… Vannak szükségleteink. Ó igen. Pont, mint az árammal, üzemanyaggal, vagy épp a vízzel működő identitások. Gondolkodunk… Ugyan, lássuk be! Miben különböznek a mi gondolataink attól, a felfoghatatlanul bonyolult rendszerrel működő gépi agyaktól, amik lefuttatott számítások segítségével jutnak döntésre? Az a szomorú igazság, hogy semmivel sem vagyunk jobbak náluk! Oké, vannak érzéseink… ha nagyon akarják azt is kiszámolják maguknak! Csak éppen ők nem vágynak érzésekre, mert szerintük az gyengeség. Akárcsak embernek lenni. Épp ezért jutottunk oda, ahol most vagyunk.Tovább olvasom

Ez a weboldal sütiket használ. Ennek részleteiről bővebben ide kattintva olvashatsz>>> Bővebb információ

A sütik (cookie) lényegében veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a Te számítógépedre annak érdekében, hogy javítsa a felhasználói élményt számodra. Segítségével információkat kapunk arról, hogyan használják látogatóink weboldalunkat, milyen hirdetések érdekelhetik őket. A sütiket böngésződ beállításában tilthatod le.

Bezárom