Létünk rövid, rohanó forgatag
hol néha kevés a szép, kevés a jó.
Gyakran szomorkodva szenvedünk,
hisz jövőnk törékeny, s fakó.
Álmok születnek,
majd törnek szilánkokra hirtelen
Lassan már feledjük mit jelentett
egykoron, hogy szerelem.

De miért e bús komor?
Hisz világunk rejt magában ezernyi csodát.
Csak látnunk kell,s felfednünk minden,
számunkra eddig ismeretlen zugát.
Van szépség mi körülvesz, létezik a létben,
külvilágban, mibennünk, s társaink szívében.
A barátság mint kapocs, szeretet mint érzés,
lelkünk legmélyén tanyázó millió kísértés.

Hát ne törd magad a múlton,
feledd a sok rosszat.
Gondolj csak a jóra és mosolyogj,
hisz igazán szép vagy!

2012.05.03.
Sződ