Becsüld meg a puszta létet,
mi egykoron élővé tett.
Becsüld drága édesanyád,
Őt, ki téged annyira várt!
Becsüld meleg, szép otthonod,
azt, mi mindig fedélt nyújtott.
Becsüld bátran mind a sok jót,
mit az élet feléd sodort.

Becsüld meg az összes hibád,
mind, mi erősebbé formált.
Becsüld büszkén oktatóid,
nagy tudások hordozóit.
Becsüld bátor édesapád,
Őt, ki mindig vigyázott rád,
s jól becsüld meg azt a kezet,
mi munkabérből téged etet!

Becsüld méltón meg a férfit,
ki téglából házat épít,
s becsüld meg a büszke nőket,
kik folyton otthon mosnak, főznek!
Becsüld meg a felettesed,
kinek munkád köszönheted,
becsüld meg a saját munkád,
hadd legyenek büszkék terád.

Becsüld azt, ki szeret téged,
a reád vágyó meleg szívet.
Végül becsüld önnönmagad,
és a másnak adott szavad!

Azt, ki így él, szintén becslik,
méltón emberszámba veszik,
meghallgatják, elfogadják,
szavát mindig nagyra tartják!

2016. március 12.
Folkestone