Tévénézés közben jött rám az érzés. – Hey! Most de meginnék egy jó sört… – gondoltam.

Hát feltápászkodtam a kényelmesen kiült fotelemből, ami egyébként négy darab „Zs 20”-as zsalukövekkel megemelt, ősrégi ülő alkalmatosság, mely cafatokra szakadt bőrfelületének, egy igényesnek ítélt, barna-sárga mintákkal tarkított, húszéves pokróc kölcsönzött valamiféle külalakot.

Eme megerőltetőnek érzett művelet után, odabattyogtam a hűtőhöz (ami a változatosság kedvéért a földön áll!), és egy lazának érzett mozdulat következtében kitártam az ajtaját. A meglepetéstől majdnem hanyatt vágódtam, ugyanis igen sok dolog történt akkor egyszerre (szívszélütés, roham, idegösszeroppanás, spontán őszülés és hajhullás…), de valami, aminek kellett volna, az sehogyan sem akaródzott. Persze most sokan gondolhatnátok, hogy „ja, biztos elfogyott a söre… jaj de gagyi ez a sztori, hát ilyet én is mesélek bármikor…” viszont ebben a történetben, bármily kiábrándító, és váratlan fordulat is, nem így alakult! Valami olyan történt, amit úgy fogalmazhatnék meg helyesebben, hogy valami „nemtörtént”.

Szóval, ami nemtörtént az az volt, hogy nem gyulladt ki, a bizonyos lámpa. Már nem az, ami a nagyokosok feje felett szokott pislákolni, hanem az, ami a hűtő működését hivatott jelezni.

Namármost! Azt tanultuk a „túlélési leckék az élettől”-órákon én, és a sorstársaim ugyebár, hogy ilyenkor para van, mert hiába van tele a hűtő az isteni folyadékkal, az biztos, hogy nem lesz hideg! Hozzáteszem, ekkor odakinn verejtékfakasztó meleg uralkodott!

Továbbá! Köztudott ugyebár, hogy a melegben a hideg sör a kötelező védőital! Ha nem ezt iszod, akkor elvisz a mentő, a rendőrség, meg a Terrorista Elkábító Komlómandó.

Felhozhatnám mentségül, az önnönmagammal szemben elkövetett vétség ellen, hogy a frigó dugóját nem azért nem dugtam be, mert a hasam kerületének és térfogatának a hányadától képtelen vagyok elérni a konnektort, hanem mert nemes (vagy nemtelen, mindegy) egyszerűséggel nem volt kedvem megpróbálni!

Most, hogy a teljes kiszáradás előtti utolsó perceimben, az utolsó csepp erőmből írom e levelet, le szeretném fektetni feketén-fehéren, hogy minden ingó és ingatlan vagyonom egyetlen barátomra: „kisPetya86vagyokasztső” hagyom. (Megtaláljátok a frászbúk ismerőseim közt.) Ép szerveimet pedig, felajánlom az orvostudománynak úgy, ahogyan azt illik!

Végezetül egy apró videó, a dolog komolyságáról.

A megfelelően behűtött védőital legyen veletek!
Géza