Nos, igen, a cím adja! Miről is lesz itt szó, kérem szépen? Tudjátok, a minap elmorfondíroztam egy érdekes gondolaton, és akkor eldöntöttem, hogy megírom ezt a posztot. Mi másra is jó a blogolás, mint világgá kürtölni az elméd beteges szüleményeit, nem igaz? Mondjuk, ez esetben igyekszem úgy fogalmazni, hogy a végére néhányan elégedetten bólogathassatok, valami ilyesmit forgatva a fejetekben: „Hát, ez a srác most jól megmondta!”

Akkor vágjunk is bele! Az egybeesésre egy magánjellegű beszélgetés során sikerült felfigyelnem. A beszélgetés ide tartozó része mindössze annyi, hogy egy leányzó épp arról tartott nekem kiselőadást, hogy miért nem hajlandó kilépni az utcára smink nélkül… Nos, mi pasik büszkén mondhatjuk, hogy „Hát ha úgy van, én még alsógatyában is kimegyek simán…”, de valójában rosszul közelítjük meg a dolgot! Miért? Majd én mindjárt megmondom!

Az alapvető probléma ott kezdődik, hogy nem vesszük figyelembe azt, hogy történetesen mit jelent a nők számára a smink! Most mondok egy nagyon durva, ám véleményem szerint megfelelően helytálló hasonlatot! Kezdjük ott, hogy mi lehet az ok. Az egyszavas válasz igen egyszerű: félelem. Itt teljesen mindegy, hogy mi váltja ki, vagy, hogy alaposnak gondoljuk-e a dolgot, a tény akkor is tény marad, valamiért félnek a saját arcukkal nyilvánosság elé kerülni. Fogadjuk el, hogy ez így van, hisz megérteni úgy sem tudjuk, és nem is a mi dolgunk.

Most, egy röpke pillanatra tegyük fel, hogy egy igazán veszélyes környéken élünk, valami brutális helyen. Mivel nem vagyunk halhatatlanok, ezért teljesen nyilvánvaló, hogy félünk. Mi az, ami nélkül ki sem lépnénk az utcára? Természetesen a fegyverünk! Amikor a zsebünkben érezzük a súlyát, rásimul a kezünk, vagy netán épp ráfogjuk valakire, aki huszonhétszer nagyobb nálunk, mindjárt egy tökös, belevaló, mindenre elszánt faszagyereknek hisszük magunkat.

Tehát mi az, ami nyilvánvaló válik ezáltal? Az, hogy „a nők fegyvere a smink” (és a push up, feszülős nadrág, miniszoknya…stb.) kifejezés többrétű értelmet takar! Hiszen ugyan azt az érzetet kelti, mint nekünk például egy negyvenötös…

Ennél a résznél veszek egy mély levegőt, mert irigység lesz úrrá megfáradt elmémen. Igen! Irigy vagyok a nőkre, mert ők nyugodtan sétálgathatnak „negyvenötösökkel” az arcukon, a lábukon és egyéb testrészeiken büntetlenül! És ez igazságtalanság!

Persze nem azt mondom, hogy negyvenötöst, vagy gépágyúkat mindenkinek! Nem. Amit én akarok mondani az-az, hogy míg ők megveszik a néhányezer forintos tételű „negyvenötöseiket”, addig nekünk hónapokba telik kiélezni a fizimiskánkból egy rugósbicskát… Ez kő kemény igazságtalanság! Na, sebaj.

Summa summarum: Uraim, ha javítani szeretnétek az arányon, egyszerűen csak győzzétek meg róla őket, hogy nincs mitől félniük, hiszen fegyverarzenál nélkül is csodálatosan néznek ki! Meg ugye mi sem élünk épp Bagdadban…

Igazam van, hölgyeim? (Kommentben jöhetnek a vélemények!)

Remélem, nem csak én tanultam az esetből…

Köszönöm a figyelmet!