Magam sem tudom, hogyan tudtam annyi éven át elsétálni azon tény mellett észrevétlen, amit éppen ma, Londoni idő szerint: 20:16-kor véltem felfedezni. Miszerint: A „Mikulás” (mint passzív piaci reklámkampány) egy igen jövedelmező, több iparágra kiterjesztett, multinacionális üzleti rendszer motorja. Persze mondhatjátok, hogy „Hát ezt eddig is tudtuk, hiszen mi magunk tömjük ezen édesség és csomaggyártó, meg szalagpenderítő üzemek zsebét…”, de én nem csak erre a néhány dologra gondolok. Mindenesetre, a lista teljességének jegyében megpróbálom most csokorba fogni minden „partnert”, aki véleményem szerint bőséges jövedelemgyarapodást ér el ezen a néhány (kinél egy, kinél kettő, vagy épp három…) nap leforgása alatt, vagy következményében.

Kezdjük mindjárt az egyikkel azok közül, ami (talán) a legjobban a bögyünkben van:

Édességipar:

Ezen, koránt sem az egészség jegyében létrejött, gigantikus ágazat, ezekben a napokban széles, nagyravágyó mosollyal az arcán szabadul meg minden, raktárok sötét zugaiban megbúvó maradéktól. Nem egyszer fordult már elő velem, hogy a „csokimiku” kabátjának belső feléből némán figyelő húsvéti nyúlra bukkantam…

Persze ez még nem minden, hiszen ilyenkor jönnek létre az „exkluzív” kivitelben legyártott, semmivel sem jobb, vagy többet tudó „csudicsillivilli” édességcsodák, amik mellesleg a marketing, és design gyártás költségeivel megtoldott, emelt haszonnal piacra dobott végterméket eredményezik. Mivel mindenki kötelezően fontosnak tartja beszerezni a szükséges „ünnepi” adagot, ezért a mennyiségről meg már inkább ne is beszéljünk. Ugorjunk hát a következő nyerészkedőre.

Műanyaggyártás:

Igaz, hogy az átlagosan legyártott napi mennyiséghez képest elenyésző az, amit mikuláscsomagokra és mindenféle szalagra invesztálnak, de érdemes elgondolkodni az ár/érték arányokon itt egy picit. Ugyanis, ha egy alig néhány forint (már, ha van annyi) gyártási költségű (anyaggyártás, festés, forrasztás) csomagolóanyagot egy egyszerű, világméretű marketingkampány keretében több tízszeres haszonért tudnak eladni, akkor bizony egyértelműen láthatjuk: ezen gyárak fejesei bizony legalább annyira szeretik ezt az ünnepet, mint a kampány igazi haszonélvezői – a gyerekek. Na de nézzük, mi lehet még itt…

Fogászat:

Igen-igen, tudom! Ez nem egy iparág, hanem egy problémamegoldó orvostudomány… mégis, most nézzük meg a „Mikulás” szemével. Az édességekbe beletömött cukor (ami egyébként káros, és semmilyen pozitív hatással sincs a szervezetre) függőséget okoz. A szülők meg vannak annyira… hmm, hogyan is mondjam ezt szépen: egyformán beletörődők, hogy engednek gyermekeik gyengeségének. Persze nézzük most úgy, hogy ők csak jót akarnak. Szóval ilyenkor megemelt dózis mellett garantálják azt, hogy „szegény, éhbérért robotoló” fogorvosainknak (főleg a magánpraktizálóknak) mindig legyen bőven munkájuk. Ó, igen, tejfog, az kihullik úgyis… ja… csak a gyerekbe meg úgy beleég az édességvágy, hogy aztán szemináriumokra, meg névtelen cukorfogyasztók gyűléseire kell majd járnia hozzá, hogy talán le tudjon szokni róla. (Az enyhe túlzás jogát fenntartom!) Lényeg a lényeg, hogy ilyenkor még annak a gyereke is jó eséllyel részesül e fogorvosokat eltartó szolgáltatásban, aki amúgy óva inti őket tőle.

Gyógyszergyártás:

Szerintem magyarázat helyett inkább csak sorolok néhányat. Mindet úgy sem fogom tudni górcső alá venni, mert sosem voltam otthon ebben túlságosan: inzulin, hashajtó, mindenféle antiallergén, fogkrémek és kalciumot tartalmazó szerek. Persze nem azt mondom, hogy a „mikulásból” élnek, de biztosan kevesebb terméket adnának el nélküle.

A végén fontosnak tartom még futólag megemlíteni a viszonteladók, reklámozók, a téren álruhában pénzért kuncsorgó imposztorok (bocsánat a kifejezésért), vörössipkás és egyéb mikulásos képeket gyártó nyomdák, és az áruház közepén az imposztor ölében ülő gyereket fényképező fotósok hadát…

Végtére is szerintem, ha mégis akad valahol egy igazi mikulás, aki tényleg csak egyetlen hosszú napot (ugye számolva az időeltolódással, meg egyebekkel) dolgozik évente… akkor a marketingből bezsebelt részesedésből biztosan vígan elvan egy évig még úgy is, ha az elején csak egy kedvezőtlennek tűnő árajánlatot adott.

Hát ennyit tudtam fáradt elmével kipréselni magamból. Ha esetleg lenne még hozzászólni valód, csak kommentelj a cikk alá bátran! Várom a kedves tisztánlátó olvasók véleményét és ötleteit szeretettel.

Én meg most megyek, és bebújok a takaró alá gyorsan, mert még a végén elijesztem az öreget, aki a holnapi csokoládéadagomat dugdosná be a kinnfelejtett bakancsomba.

Kellemes ünnepeket!